Minden ami állat!

Aranyhalak

Az aranyhalak tartásának hagyománya mintegy 1000 éves múltra tekint vissza. A feljegyzések szerint az első "hobbiállatként" tartott példányok Kína délkeleti tartományaiban, az úgynevezett ezüstsarokban jelentek meg. Az évszázadokon keresztül történő tudatos tenyésztésüknek köszönhetően napjainkra mintegy 300 különböző tenyészformát különböztethetünk meg.

Az aranyhalak igen kalandos út után kerültek Európába. A rendkívül zárt kínai birodalomból először a japán hódítók vitték magukkal kerti tavaikba az első egyedeket, ahonnan az l800-as évek végén angol és holland kereskedők hajóin érkeztek kontinensünkre. Az akvarisztika elterjedésével egyidejűleg megindult az aranyhal "nagyüzemi" tenyésztése is. A díszállat-szaküzletekben az egyszerű alakoktól kezdve megjelentek a legkülönfélébb változatok (oroszlánfejű, hólyagszemű, legyezőfarkú stb.).

Az állatok színezete is igen nagy változatosságot mutatott.

Ezt a változékonyságot a test összes pigment sejtjének működése befolyásolja. Ezek a sejtek valamilyen elosztásban és mennyiségben minden aranyhalban fekete, sárga, narancs vagy vörös színek arányát határozzák meg. A tarka és foltos halak színpompás kinézetüket az egymás felett elhelyezkedő pigmenteknek köszönhetik. A fehér színű egyedeknél ezek a sejtek teljesen hiányoznak, míg a pikkelyek acélos csillogása leggyakrabban a beeső fény szögéből adódik.

Az aranyhalak színezete nemcsak betegségek esetén halványul el, hanem a fiatal állatok esetében- rövid ideig - akkor is, ha nem tudnak elbújni, nem képesek egy nyugodtabb területre visszavonulni. Hasonló jelenség tapasztalható a fátyolos úszójú példányoknál is. A 2, 3 hónaposnál idősebb aranyhalak fokozatosan elvesztik halványságukat, és egyre határozottabban jelenik meg felnőttkori színezetük.

Megfelelő nagyságú medencében nagyon “igénytelen” állatoknak bizonyulnak. Nagyon jól elviselik az igen alacsony, akár 10 °C-os vizet, ellenben a víz "tisztaságára" érzékenyebben reagálnak. Táplálkozási szokásaikat ismerve ez csak megfelelő szabályok betartásával biztosítható.

Az igen mutatós aranyhalak napközben békés, nyugodt viselkedésű állatok, azonban az etetés közeledtével az akváriumok és kerti tavak világa megélénkül. Egy kő zörgése az akvárium üvegalján, rövid ideig felhangzó kavics csikorgása, cuppogások és csámcsogások jelzik, hogy elérkezett a halak étkezési ideje. A táplálék összetételében és minőségében óriási a választék. Vannak színes, erősebb és pehelytápok, gyöngy-granulátumok. A gyakorlatban időnként megállapíthatjuk, hogy nem mind arany, ami fénylik. Az eddig jámbornak tűnő állatok zabálás közben nem ismernek könyörületet. Megkezdődik a tolongás, egymás taszigálása, lökdösése. Minden eszközzel megpróbálják társaikat elüldözni a táplálék közeléből. Mindenki elsőnek szeretné bekebelezni a kiválasztott eleségdarabkát. Úgy tűnik a jóllakottság érzése ezeknél a halaknál nem létezik. Ez a viselkedés az aranyhalaknál nem is csoda, mert az összes tenyészformánál a táplálék raktározásában a gyomor alig kap szerepet. Ahelyett, hogy a táplálék kitöltené a rendelkezésre álló teret, szinte nyomban megemésztődik. Ennek tulajdonítható az állatok részéről tapasztalható kielégíthetetlen étvágy. Egy-egy faltért képesek vetélytársaikat üldözni az akváriumon keresztül. Ez a játék az utolsó morzsák eltüntetéséig tart. Ily módon a táplálék hosszú ideig a vízben ázva pépes anyaggá válik, zavarossá téve a vizet. A táplálék bomlása és a félig megemésztett eleség a víz minőségét jelentősen rontja, több problémát is okozva.

A mérgező anyagok és a felszabaduló gázok következtében a halak elpusztulnának. Részleges vízcserével orvosol hatjuk, mérsékelt etetéssel pedig megelőzhetjük a bajt.

Azonban melyik akvarista tud egy barátságosan ingadozó farkúszónak, hatalmasra tátott szájnak, vagy nagy kerek szemeknek hosszú ideig ellenállni? Hiszen éppen a hasukon keresztül tudjuk némileg "idomítani" a halak többségét.

A halak megfelelő környezetének kialakítására, és a túletetés megakadályozására álljon itt 10 aranyszabályai aranyhalak tartására.

1. Az akvárium nagysága és alapterülete minél nagyobb legyen. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a víz térfogata centiméterenként 10 liter legyen.

2. Díszítő elemként a növényeket lehetőleg mellőzzük. Éles szélű, vagy hegyes dekorációt ne tegyünk az akváriumba.

3. Az akváriumszűrő (mely lehetőleg külső szűrő legyen) állandóan működjön.

4. A víz térfogatának 30 %-át havonta egy alkalommal cseréljük le.

5. Az aranyhalak rendkívül toleránsak (10-30 °C-ig), de a hirtelen nagy hőmérsékletváltozásokat nehezen viselik el. A vízcsere során ügyeljünk a hőmérséklet kiegyenlítésre.

6. Az akváriumot ne érje közvetlen napfény.

7. Csak annyi eleséget szórjunk be egyszerre, amennyit a halak 2 percen belül elfogyasztanak.

8. Naponta egy-két alkalommal, de kisebb mennyiséget adjunk. A hét egyik napján tartsunk koplaló napot.

9. Ne feledkezzünk meg arról, hogy könnyebb a betegséget megelőzni, mint gyógyítani. Ha mégis megtörténik a baj, a gyógyszereket csak addig adjuk, míg az feltétlenül szükséges.

10. A gyógyszer adagolásának napján lehetőleg ne etessünk.

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat